A vízügyi igazgatóság közlése és az online elérhető vízmérce adatok eltünése óta tudtuk, hogy a Zámolyi-tározót a vízügyi igazgatóság teljesen leürítette, de a látvány megdöbbentő volt, önmagáért beszél.
Hol van? A Nyúlon túl? Neeem, a Nyúl az.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe amikor pár napja végre eljutottam a Velencei-tó vízszintszabályozásában nagy szerepet játszó két víztározóhoz, hogy végre a nyers adatokon kívül saját szememmel győzödhessek meg hogy áll a két tározó. Sok cikk és elemzés jelent meg az elmúlt két évben a Velencei-tó vízállása kapcsán. Sokat megtudhattunk a vízgyűjtőterület sajátosságairól, a tározókról, jóléti tavakról, a települési vízkezelésről. Arról sajnos keveset, hogy mi a módja annak, hogy a tó vízszintje normalizálódjon, ne legyen halpusztulás és úgy egyébként lássunk egy szakértői tervet az elkövetkező 3-5 évre.
A 2022-es évben majd százéves aszály sújtotta az országot, ami jobban felnagyította a Velencei-tó és összességében az ország összes vízfelületét, vízfolyását, ökológiai állapotát és azok vizes élőhelyi megoldásra váró gondjait. Nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, komoly szakemberek vitáztak, hogy a helyzet normális, majd esik az eső és az megoldja. Mások 10 éve mondják, hogy baj lesz, nincs felkészítve a hazai vízgazdálkodás ekkora mértékű haváriára, azonnali cselekvés szükséges, a vízgazdálkodásunk és alapjaiban a vízhez való hozzáállásunk teljes átgondolására van szükség nagyobb katasztrófákat megelőzendő. A szakma a nyár elején továbbra is megosztott volt, az egyik fele nyugalomra intett és járta az esőtáncot, a másik felük ökölbe szorított kézzel követelte a megoldást. A készülő és látható aszály helyzet az agráriumot és az élelmiszerellátátst kezde fenyegetni.
Nyár közepére látszott, hogy soha nem látott csapadék hiány tarolja le az országot és szinte az egész világ vízhiánnyal küzd, kezdték belátni az ellenzők is, hogy baj van és lesz is, de a cselekvési tervek nem haladtak, hiszen azonnali megoldás nem lehetséges, hosszabb felkészülési időszakkal lehetett volna enyhíteni a károkat.
A nyár végeztével rekord alacsony vízszinteket mértek, kiszáradt folyók, vízgyűjtők és kiszáradt, csapadékért szomjazó földeket és zöldfelületetket láttunk mindenütt.
A döntéshozók végre megértették, hiszen saját szemükkel látták, hogy mekkora a baj, történtek is beszélgetések, de hosszú távú cselekvési tervet egyenlőre nem találni, hacsak az nem az, hogy mindenki a vízvisszatartás fontosságáról, Magyarország területén található vízmennyiség megtartásáról és a rendszerek mielőbbi rendezéséről kezdett el beszélni.
A gond az, hogy kézzel fogható eredmény a beszéden kívül nem történt. Elmúlt a nyár, hullott némi csapadék, látszólag megnyugodni látszanak a kedélyek.
Számos megkeresés és nyilvános kérdés hangzott el, hogy ha esik az eső adott esetben 1 hétig, akkor miért nem emelkedik a tavak vízszintje, hová tűnik az a “sok” csapadék?
Nos a helyzet a kovetkező: egy konkrét adatra hivatkozva azt mondhatjuk, hogy szeptember utolsó 30 napos csapadék mennyisége a Velencei-tó vízgyűjtő területén 35-40 mm volt. Ehhez képest legalább 6 hónapos csapadékhiány állt elő, sokszor hosszú hónapokig tartó perzselő napsütés volt tapasztalható, ami a vízfelületek nagymértékű párolgását, a folyóvízek kiszáradását és a talaj mélyebb rétegekig ható talajvíz eltünését okozta.
A vízhiány és ezzel együtt az okozott természeti kár ritkán látott mértékű! Mi történik? Mikor állnak helyre a vízszintek, kérdezik sokan?
A szeptemberi minimális csapadékhullás óta megint csapadékszegény időszakban vagyunk. Azokat a hiányokat amit összeszedett a vízrendszer, egy néhány napig tartó heves esőzés nem tudja pótolni. Először a mély rétegekig kiszáradt talajnak kell feltöltődni, mint egy szivacs esetén. Aztán amikor ez megtörtént és folyamatos esőzések lesznek, akkor tudná a rendszer először visszapótolni a kiszáradt medreket, eközben a növények is használnak vizet a túléléshez és a téli időszak felkészüléséhez. Ahogy a képeken látni a Zámolyi-tározó teljesen üres, egy rét maradt a helyén. A tározó maximális üzemi szint esetén 4,5 millió m3 vizet képes tárolni, ami a Velencei-tóba kormányozva 16-20 cm emelkedést jelente. A Pátkai-tározó jelenleg minimális üzemi szinten van, ami 370 cm, innen is hiányzik 3,5-4 millió m3 víz, ami 15 cm-t jelente a Velencei-tóba. A Velencei-tó középszinten 40 millió m3 víztestet jelent. Ez a jelenlegi 55 cm-es vízszint esetén jelentősen lecsökken, óriási és hosszútávú rehabilitációt jelentve.
Összességében elmondható, hogy egyhamar nem áll helyre a vízmérleg. Teljesen kiszáradt és minimális szinten lélegeztetett tározók, elhanyagolt levezető árkok, a városi vízi infrastrtuktúra katasztrófális állapota, tartós csapadékhiány, vízgazdálkodás hiányos állapota. A fenti felsőrolás töredéke annak ami megoldásra vár, hogy elkerüljük a következő évek nehéz helyzetét, a tartós vízhiányt, az aszályt és az abból fakadó, napjainkban is tapasztalható problémákat.